A nagy nyári meleg elhaladtával ismét képes vagyok billentyűzetet ragadni és folytatni a cikkírást. El is hoztam nektek a következő részt.

Isekai wa Smartphone to Tomoni

In a Different World with a Smartphone

A 15 éves Mochizuki Touya egy balesetben meghal. A balesetet egy Isten által véletlenül rossz helyre dobott villám okozta, ami miatt Touya rövidesen Isten előtt találja magát. Aki nem győz tőle elnézést kérni, amiért véletlenül megölte. Kompenzálásképp választhat a nyugodt túlvilági élet vagy az újjászületés között. Főhősünk az utóbbit választja, és még az okostelefonját is magával viheti bónuszként. A szabályok szerint az eredeti világába nem mehet vissza, így egy fantáziavilágba kerül, kardokkal, mágiával, és az új világhoz igazított okostelefonjával.

Itt álljunk is meg egy kicsit. Ez a leírás, őszintén szólva nekem elsőre gyanús volt. Na jó, oltári baromságnak találtam. Okostelefonnal egy középkori fantáziavilágban? Azt hogy? Mivel már olvastam ezelőtt pár „Isekai” novelt, így nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet kezdeni egy okostelefonnal. Így beleolvastam. Jól tettem.

A sztori szerencsére nem arról szól, hogy egy szál okostelefonnal a főhősünk végigszáguld a kalandok sorozatán. Kapunk mellé egy elég normális kis történetet és érdekes karaktereket.

Kapunk pár egyedi szereplőt, természetesen lányokat, akik az „önjelölt” háremtagokat alkotják majd főhősünk körül. Természetesen mindenkinek meglesz a háttérsztorija, amik viszonylag elég jól ki lettek dolgozva és szépen belesimulnak a történetbe.

Emellett a főszállal is haladunk, ami szintén érdekes. Kapunk egy különös kristályszerű fajt, amiről senki nem tud semmit, és az ősi időben az emberiséget veszélyeztette és most visszatértek.

Emellett főhősünk felfedezi egy rég letűnt civilizáció professzorának művét, ami nagy segítségére lesz. Valamint nagy fejfájást is okoz neki. (Sorry, no spoiler.)

Kitérnék az anime adaptációra, ami jelen pillanatban fut. Vártam a megjelenését, hisz ki nem szeretné animálva látni a sztorit, ami tetszik neki. De a mai adaptációs trendeket követve, nem vártam valami sokat tőle. Sajnos igazam lett. Egy nemrégiben megtartott szavazásban, ami épp az ilyen animékre vonatkozott, megkérdezték az olvasókat, mi az amitől a legjobban tartanak. Az eredmény, a legtöbb szavazat szerint az „elsietett történet és/vagy kihagyott történeti elemek/fejezetek” lett. Vagyis a rajongók attól tartanak, hogy valami kimarad belőle. Ez igaz erre a sztorira is.

Az anime rendkívül nagy bakugrásokkal halad a történetben, rengeteg dolgot kihagy, ráadásul új elemeket visz bele. Ez a legtöbb adaptációra igaz. Sajnos.

Na de visszatérve a novelhez. Itt sajnos beszélnem kell a novel rossz pontjairól.

A klisék sajnos itt is megtalálhatók, amik a japán novelek, mangák és animék sajátjai. A „beta male” kifejezés szerintem sokaknak ismerős. A főhős, körbevéve csinosabbnál csinosabb lányokkal, akik ráadásul hajlandóak bármit megtenni érte. És nem történik semmi. Még egy csók elől is elmenekül. Őszintén szólva, ez nem kicsit idegesítő, még akkor is, ha maga a sztori kárpótol érte. Ez elég klisés sok történetben. (Itt megemlíteném a Death March novelt, ahol mint írtam is abban a cikkben, a főhős kivétel ez alól.)

A másik, a természetellenes szerencse, avagy az író néha elsieti a dolgokat. Néha itt is megtalálhatóak ezek a mozzanatok, de szerencsére annyira nem zavaró.

Összesítve:

Azt kell mondjam, ez a novel nálam 7/10. Ami még így is elég jó pontszám. Sajnos azok a klisék ott vannak, így ez csökkenti a pontszámot, de még így is egy elég jó történettel rendelkezik, ami azért nem elhanyagolható.

(Sry, rövid lett, de ne nagyon várjatok tőlem elemzést.)