Novelek 01 – Death March kara Hajimaru Isekai Kyousoukyoku

HungarianNovel No comments - Seya.Raysen

Itt is vagyok a „novelsorozat” következő epizódjával. Ami történetesen az egyik kedvencem.

De mielőtt belevágnék, előbb egy dolgot tisztázzunk. A mostani novelsorozatban egy-egy kivétellel olyan műveket szándékozok bemutatni, ami tökéletesen beleesik az „OP MC” kategóriába (Overpowered Main Character). Magyarán a főhősünk messze erősebb bárkinél, és csak a sztori miatt érdekes a mű, nem pedig azért, mert megszenved minden egyes győzelméért. Úgy találtam, hogy így élvezetesebb a történet. Legalábbis számomra, mert ne felejtsük el, hogy ezek a művek NEKEM tetszenek és csak bemutatom őket.

Na de lássuk is a lényeget.

Death March kara Hajimaru Isekai Kyousoukyoku

Death Marching to the Parallel World Rhapsody

Suzuki Ichirou egy programozó, aki épp egy MMO játékon dolgozik. A munkahelyén egy hosszú nap után a jól megérdemelt alvását készül megejteni az íróasztala alatt. Ám arra ébred, hogy egy ismeretlen helyen van, ami rendkívül emlékeztet egy játékra. Mivel maga előtt látja a menüt, mint egy játékban, és a saját statisztikalapját, ami szerint a neve ebben a játékban/világban Satou.

A kezdeti meglepődés után egy bizonyos menülehetőségnek köszönhetően, szinte csalásnak minősülő szintű magas szintet ér el és úgy dönt, ha már úgyis szabadságra akart menni, kihasználja az alkalmat és körbeturistáskodja ezt az ismeretlen világot.

Természetesen nem maradhatnak ki az ilyen esetben mindig felbukkanó utazó társak sem. Különböző korú és méretű lányok gyűlnek köré és együtt vetik bele magukat a világ gondjaiba, kulinisztikai kihívásaiba és természetesen mindeközben körbeutazzák azt.

Tama: „Dont worry, be happy~”

Rövid ismertetőnek ennyi tökéletes is lenne, de ugyebár nem ezért vagyunk itt. A háttérsztoriról annyit, hogy cirka másfél éve követem a fordítását a web novelnek. Ez annyit takar, hogy mikor beértem az aktuális fejezetet, akkor elkezdtem újraolvasni és mostanra túlléptem kb. a 30. újraolvasást. Hogy miért? Mert gyerekkorom óta szokásom újra és újraolvasni/nézni mindent, ha tetszik. De csak ha nagyon tetszik valami, de tényleg…

Na ebből a rövidke elszólásból ki is derült akkor, hogy én a webes verziót követtem eddig. DE! Időközben lett belőle Light Novel verzió, amit szép lassan adogatnak ki, már meg is jelent az első hivatalos kötet angolul. Sőt, még manga is készül, természetesen a light novel verzióból. Mondanom sem kell, hogy mindegyik verziót követem. Érdemes is, mivel a webes és papír alapú változat eltér egymástól pár helyen. Természetesen mindegyik verziónak megvan a maga előnye és hátránya. A light novel sajna kicsit lassan halad, de kíváncsian várom milyen változások lesznek még benne a webes verzióhoz képest. Ez is egyfajta élvezetet jelent az olvasóknak, keresni a különbségeket, összehasonlítani azokat vagy egyszerűen csak élvezni a tényt, hogy újra átélhetik a sztorit egy frissített verzióban (én az utóbbi vagyok :3).

Liza: „The meat has no sin.”

A sztoriról pár szót: Mint az elején írtam is, a sztori főleg a turisztikai utazásról és a különböző helyek ételkülönlegességeiról szól. Legalábbis főhősünknek ez lenne a fő célja, és többé kevésbé tartja is magát ehhez. Természetesen akkor nekünk nem maradna sok érdekesség, így útját kicsit megfűszerezi pár Demon Lord, az egyre növekvő útitársak és ismerősök, és az aktuális helyi és világi problémák megoldása, a vöröslámpás negyed hölgyeinek időszakos meglátogatása (a hölgyek legnagyobb örömére), és néha-néha a világ megmentése. Szóval bőven akad tennivalója, de eközben sosem szalasztja el az alkalmat, hogy az aktuális helyi éttermek menüit közelebbről is megvizsgálja.

Nana: “You centipedes! Don’t think you’re great just because you have a lot of legs, so I declare!”

A szereplők: Na igen, rengeteg van belőlük. Főhősünk közvetlen útitársai alkotják a sztori magját, rendkívül egyedi karakterek. De a mellékszereplőkből sincs hiány és kevés olyan karakter akad aki nem alkot valami maradandót, amivel emlékezni tudnánk rá. Ezen a téren jeleskedik a novel. Egyedi, szerethető karakterek, akik néha egymaguk elvisznek a hátukon egy vagy több fejezetet. Amire bizony sor is kerül. A szerző elég sok extra fejezettel dobja meg minden kötet végét, amiben egy-egy karakter szemszögéből láthatunk dolgokat, élvezhetjük újra a fősztori egyes eseményeit vagy egyszerűen csak végigkövethetjük egy napját.

Pochi: „Hamburg-sensei nanodesu.”

A világ amiben a történet játszódik, mint ahogy a cikk elején is említettem, egyfajta játékrendszert használ. RPG játékokban használatos szintekkel, státuszokkal, mágiarendszerrel, ami egy sajátos hangulatot kölcsönöz az amúgy is érdekes sztorinak. Mellesleg a web novel még mindig fut, és a 16. kötet után sem enyhült az érdeklődésem iránta. Mindig mutat valami újat, és mindig sikerül megnevettetnie.

Összegezve: Ez jelenleg a No.1. novel részemről, így nyugodt szívvel ajánlom.

Tags:  ,

Leave a reply